2011. március 4., péntek

Hasznos segítők sk. - 2. rész

    Még 2 hasznos segédeszköz van, melyeket házilag is elkészíthetünk. Előbb azonban nézd meg az alábbi fényképet alaposan! A számozott négyzetek közül melyik fehér és melyik fekete?


Azt gondolnánk, hogy az 1-es és 3-as fehér, a 2-es pedig fekete. A valóságban azonban az 1-es négyzet a színérték skála közepére, az 5-ös körüli értékre (középszürke) esik. A 2-es négyzet az 5-ös és 6-os érték között van, a 3-as négyzet pedig egészen sötét, 3-as körüli értéket kap (sötétszürke).
A fehér szín árnyékban tehát lehet sötétebb, mint a fényben úszó fekete. (Na jó, a nyomtatóm nem nagyon veszi komolyan a fekete nyomtatást, ezért inkább sötétszürke.) Ha ezt figyelmen kívül hagyjuk, akkor oda lesz a rajzunk realitása.

Hogy a szemünk ne tudjon így becsapni, készítünk egy egyszerű eszközt. Fehér papírból kivágtam 2 db 6 x 4 cm-es darabkát. Mind a kettőt kilukasztottam egy irodai lukasztóval. Ez lesz a színérték keresőm. Az egyik papírt ráteszem mondjuk az 1-es négyzetre, a másikat pedig a színérték skálámon mozgatom addig, míg a megfelelő értéket meg nem találom. A kis luk segít, hogy csak az adott részre koncentráljak. A papír semleges fehérsége megakadályoz abban, hogy más szín hatására sötétebbnek vagy világosabbnak látsszon a keresett színérték.
Rajzolás közben is időnként össze lehet hasonlítani a fénykép és a rajz színértékeit.

A másik hasznos segédeszköz a tortillon, mely a rajzdörzsölőhöz hasonlóan a tónusok összemosásához kell. Ennek a rajzdörzsölővel ellentétben csak az egyik vége hegyes és nem olyan keményre préselt.
Mivel készen nem nagyon kapni így kénytelen az ember néha saját maga készíteni. Ehhez egy A4-es lapot vízszintesen magam elé fektetek. A bal felső saroktól lefelé lemérek 2,5 cm-t, míg a jobb alsó saroktól felfelé mérek le 2,5 cm-t. A két pontot összekötöm és a lapot a vonal mentén ketté vágom.


Így 2 darab tortillont tudok készíteni. A papírt a keskenyebbik (2,5 cm-es) oldalánál kezdve nagyon szorosan feltekerem, leragasztom. Egy vékony kötőtűvel vagy dróttal óvatosan belülről kinyomom a hegyét.
Ezt a tortillont a finomabb részek elkenésére praktikus. A nagyobb területekhez az ujjam köré csavart papírkendőt használok.

Egy másik változatban vízbe áztatott papírtörlőt tekernek fel fogpiszkálóra. A papírnak túl kell nyúlnia a fogpiszkáló hegyén. Ezt nem kell ragasztani, mert amikor a papír megszárad, ráfeszül a fogpiszkálóra.

Elkenéskor a tortillon felveszi a grafitot, ezért időnként finom csiszolópapírral le kell tisztogatni. Érdemes külön tortillont használni a sötét és külön a halványabb tónusok elkenéséhez, nehogy bekoszoljuk a világosabb részeket.

A tortillonnal ne dörzsöljünk a papírra merőlegesen, mert benyomódik a hegye!

4 megjegyzés:

nöné írta...

Nagyon érdekes, amiket írsz! Nem is gondolná egy hozzá nem értő, mennyi minden apróságra kell odafigyelni, illetve milyen praktikus eszközökkel lehet azokat a bizonyos hatásokat elérni.

anwerosa írta...

Igen, a szemünk sajnos sokszor megtéveszt bennünket és kellenek ezek a kis trükkök, hogy tényleg azt lássuk, amit kell és nem azt, amit gondolunk.

gromine írta...

Nagyon érdekes amiről írtál, nem is gondoltam, hogy ilyen hasznos segédeszközök is vannak, és magunk is el tudjuk készíteni.

anwerosa írta...

Igen, néha az egyszerű dolgok a legnagyszerűbbek.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...